Karácsony. Imádom az évnek ezt a szakaszát... Tudom, hogy a legtöbben csak plusz problémát és költséget látnak a karácsonyi előkészületekben, és ez nagy baj... Persze, az ember aggódik azon, hogy na már megint honnan keríti elő azt a bizonyos mennyiségű pénzt, de hát... ha van valami, amin megéri rágódni, izgulni es aggódni, akkor az ez az ünnep. Mert hát... gyönyörű a táj, ezüstselyembe öltözik minden, a kirakatok kipirulnak akárcsak az emberek az ajandekvásárlásban, és a meghitt szobák fenyőillattal töltődnek meg. Jó lenne ha az év többi napján is ilyen boldogok tudnánk lenni, mi bós, ostoba emberek... De azert:

I wish you all a very merry, cozy and warm Christmas! May all your wishes come true in the New Year!
Boldog, meghitt, békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Váljanak valóra álmaitok az Új Évben!

Mostanában azon filóztam, hogy bár néha rossz itt lenni (ijesztő újdonságok, emberi kapcsolatok ill.azok hiánya, különcség érzete, stb), azert nem mennék vissza. Pedig mikor eljöttem azt mondtam, hogy bárcsak visszamehetnék, hozzászoktam a békés( na ez se igaz) boltos élethez, tudtam mi a feladatom, megcsináltam, és kész. De aztán hirtelen mindennek végeszakadt és felébredtem egy másik világban, ahol más szabályok vannak, igen, minden más...
De nem mennék vissza... Mostmár meg annyira sem bírnám ki, tolerálnám, mint régen. Megszoktam azt a munkat, és már lassan azt is kezdtem megszokni, hogy senkitől sem hallani egy értelmes szót sem. But no more!.

Itt se mindig jó, de megvan rá a remény, hogy jobb lesz, jobb lehet.
Most röviden ennyi, mennem kell esszét írni... :D

Time is running, yeah time is running and I can't feel my legs to run with it. I'm sinking in the quicksand of nothingness without the effort to escape. What should I do? I'm always waiting for something or someone, who knows, and skip actions. Without any action, thought or intention, I'm just sitting in the cold, lonely cinema of space and watch my life on the silver screen and analyze all of my past actions without getting to any conclusion and decision. I just watch and analyze, but do nothing, solve nothing, want nothing. I want to live, I really want to live especially when I see others living, but I wonder what keeps me from doing so. Soon I will get enough from all of these frightening self view. Or at least I hope so.

De most komolyan... Boldog Nők Napját!
Húh, elég rég nem írtam blog-postot, itt az ideje hát! Nem mintha sok dolog történt volna velem Újév óta, mielőtt bárki meglepődne hadd jelentsem ki: az életem továbbra is egy nagy nihil! Csak néha szükség van arra is, hogy az ember blogpostot írjon, tudassa az emberekkel, hogy még életben van, s elmerengjen életén...  Hol is kezdjem hát?
Kezdem ott, hogy még mindig dolgozom, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy : van munkahelyem. Hiszen már majdnem egy hete, hogy nem voltam bent, betegség miatt. Furán jött ez az egész betegség. Hétfőn este még semmi probléma, nyoma sincs a megfázásnak, majd kedd reggelre úgy feldagadt a mandulám meg polipom, hogy  köpni- nyelni sem tudtam ( szó szerint) . Később belázasodtam, és hiába szedtem a gyógyszert, nagyon sok időbe tellett míg hatott valamicskét. Azt is mondhatnám, hogy még most sem vagyok olyan állapotomban, hogy dolgozzak, de hát dolgozni muszáj... Erről eszembe jut a Moulin Rouge-ban (tegnap megnéztem kb. 3.-ra) elhangzott mondás:" Szeretni jó, szeretni muszáj!" Ezzel szemben dolgozni nem jó, csak muszáj! :))
Olvasni mostanában annyit olvasok, amennyit a munka melletti szabadidőm ( röhejes annak nevezni) megenged. Jelenleg Sienkiewicztől olvasom a Quo Vadis-t, meglepően jó könyv, kedvet kaptam tőle, hogy olyan könyveket olvassak, amelyeknek szereplői valós alakok, kedvet kaptam az életrajzi regényekhez, de főleg az olyan könyvekhez, amelyek egy bizonyos kor valós arculatát mutatják be, de nemcsak a történelemkönyvből jól ismert eseményeket, háborúkat, politikai helyzeteket, hanem az emberek mindennapi életét, apróságokat, amelyekből tisztán kirajzólodik egy adott korszak színezete, stíilusa, az ahogy abban az időben élni lehetett és élni kellett. Úgy határoztam, hogy miután kiolvastam a Quo Vadis-t  folytatom ezt a "korelemzést" a Rózsa nevével, aztán Dickens valamelyik könyvével, s aztán talán egy amerikai regénnyel. Szeretnék a regények segítségével végigvonulni a világ nagyobb korszakain. És ezt nem csak szórakozásnak fogom fel, de az egyetemre való készülésnek, amolyan kötelező előkészületnek is

Mostanában azon gondolkodtam, hogy az "in a land far far away"-t miért "Óperenciás tengeren túl"-nak fordították? Egyáltalán honnan jött ez az Óperencia? Utánanéztem a neten, de még semmi kézzelfogható magyarázatot nem találtam... (jó, tudom, hogy ideje lenne már dolgoznom valamit :) nyilvánvaló, hogy csak az ér rá ilyeneken filózni, aki nem melózik.)
Meg még van valami, amin úgy elfilóztam: miért jelölik zölddel a jó, és pirossal a rossz válaszokat a kvízekben, vagy tévés műsorokban???? Okay, I shut up...

Hajaj..megöregedtem....19 éves nagylány vagyok, aki sajnos csak 9 évesnek érzi magát. Kiváncsi vagyok 30 évesen hogyan fogom magam érezni. 20 évesnek? vagy még annyinak sem. Lehet, hogy más is így van vele, nem tudom, de azt hiszem ez az én esetem akkor is vmi extrém. Téyleg más vagyok, mint a legtöbb velem egykorú lány, külsőre legalábbis nagyon nem nézek ki 19-nek, belsőre meg hmmm. Belsőre mostanában legalább 100 évesnek érzem magam, sokszor ámulok a saját és velem egykorú emberkék gondolkodásmódja közti különbségen. De úgymond tapasztalatok terén még van mit behoznom. Mert az eddigi életbölcsességemet( hú de komolyan hangzik :D ) könyvekből, filmekből, az álmaimból merítettem, de hiányzik az életemből az élet maga, ami -mint mondják- a legjobb tanítómester. És nem tudom , hogy ez végső soron kinek is a hibája. Azt hiszem egyrészt az enyém, másrészt másoké. Néha lehet sokat várok el a világtól, mert már igazából nem is tudom mit kellene elvárjak. A világot lassan már úgy szemlélem, mintha én nem lennék a részese. Mintha vhonnan kívülről szemlélném ezt a nagy forgatagot. Ezt a veszélyes és hamis, de olykor mégis gyönyörű karnevált. Na befejeztem...

Más. Vagyis inkább MÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS. SIKERÜLT AZ ÉRETTSÉGI!!! :DDDD El se hiszem. Pedig igaz.
Na lassan mennem kéne, de legközelebb majd többet írok. Mostmár úgyis több időm lészen. :)