A kemény tanulás melléktermékeként létrejött legújabb 'versem':

Simile, metaphor, allegory,
Were meant to raise curiosity,
But I don't want to learn all these,
'Cause they are fucking dry, boring things...

Amit éppen nem így gondolok, de kínomban kénytelen voltam eképpen levezetni a feszültséget...

Btw, stresszió rulz...

Egyszer szeretnék egy olyan rajzot/szösszenetet összehozni aminek Sötétség az alagút végén lenne a címe. Ezt most muszáj volt megosztanom. Csakazért.

Rájöttem, hogy a papucsállatkák idővel megnőnek, megerősödnek, s ragadozókká válnak...aztán egy idő után elfelejtik, hogy ők valójában papucsállatkák... a ragadozó vadállat máza alatt ott lapít a gyáva, szánalmas papucsállatka, aki mindenhatónak képzeli magát...

...mostmár tényleg... ma szinte bűntudatom volt, mikor megláttam, hogy a fák már előkészítették magukat a tavaszra. Gyönyörűen virágoznak. Én meg már hetek óta lesem hátha látom valami jelét a természet azon átalakulásának, amit az, az évnek ebben a  szakaszában szokott véghezvinni...(hú, ezt a tárgyilagos, érzelemmentes leírást! :D) Szóval végre örülök, hogy látszik is, hogy tavasz van!

Más. Tegnap kollégiumi gyűlést tartottunk, ahol az új szabályokat "értelmeztük" az új igazgató beszédének meghallgatása után. Ahogy hallgattam a tanácskozást, úgy éreztem, hogy belecsöppentem egy rosszul megírt utópia-világba, ahol a szabályok nem logikusak, csak egy félelmet és tiszteletet kicsikarni vágyó hatalomra éhes elme játékszabályai...No, a szituáció cseppet sem oly aggasztó, mint ahogy azt az előbb féktelen fantáziámmal lefestettem...de, szó, ami szó van egy kis Auschwitz-i feelingje...
Mondom, nem a szabályok "kegyetlen" volta miatt húztam fel magam, hanem a nonszenszségük miatt,. Pl. azon új szabály mely szerint nem lehet este 11 után kimászkálni, hogy véletlenül se költsük fel azon kollégiumi lakókat akik inkább a pihenést választják iszonyat nagy blődség, lévén, hogy beengedni beengednek a portások 11 után is, bármikor... Ha én teszem azt 12-kor jövök haza, cefettül zajongva, ugyanúgy felébreszthetem a kedves lakókat. Na persze, nem vagyok az a késő este bóklászó tipus, tehát még csak nem is érdekem, hogy felszólaljak eme szabályzat ellen, de az emberi hülyeség minden körülmények között idegel és ennek hangot kell adnom...vagy legalábbis billentyűzetet... :D

Menjetek a Tavasz hírével! :D

Az előbb akartam írni egy bevezetőt ehhez a posthoz, de rájöttem, hogy annyira béna, hogy inkább kezdem in medias res...
Szóval, csak azon merengtem mostanában, hogy eltelt az idő. Ezt észre se venné az ember, ha a külvilág nem változna az idő folyásával... De biza változik, nem is kevés mértékben, mintha állandóan jelezni akarna nekem, hogy 'teh ott, csinálj már valami érdemlegeset ezen a Földön, ne kelljen majd hiába meghalnod!'. Ilyen gondolatok ugranak be legalábbis, amikor a külvilág változásait figyelem.
Néha úgy érzem, mintha már egy ideje hibernálnék, vagy, hogy normálisabban fejezzem ki magam, mintha megálltam volna az úton. Az úton, amelyiken mellettem tömegek vonulnak el nap mint nap...meg olyan emberek, akik valamikor még nem is léteztek, nemcsak fizikálisan természetesen, hanem hogy is fejezzem ki magam: "státuszban".
És igen, ezek a mai fiatalok... Azt hiszik az vonzó, ha agyonégetik magukat a szoláriummal, sűrűbben használják a hajsimítót , mint a fésűt, s úgy pózolnak a különböző 'közösségi oldalakon, mintha hasgörcsük lenne.... Ha azt mondom, hogy hányingerem van, még elég szépen fogalmaztam. Nem az a baj, hogy szépek akarnak lenni, hanem az, hogy csak szépek és semmi más. Mert a más, az már zavaró. Utálják azt a szót, hogy más. Azt is aki más. Csak az a baj, hogy ezek a szánalmasak még ahhoz se értenek igazán, hogy szépek legyenek... Szépség alatt a sablonosságot értik... mindegyiknél az a ruhaösszeállítás, sminkek, irreális barnaság, irreális frizura, duckface, nevetséges pózólás...
És akkor nevetek nagyokat, amikor olyan egyének szupersztáros képeit látom, akik nem is régen taknyos gyerekek voltak, akiknek halványlila fogalmuk sem volt az életről, most sincs, de mégis úgy tesznek, mintha volna... persze két mondatot nem bírsz olvasni az adatlapjukon, hogy ne nevess a közhelyeken és ellentmondásokon, de hát a képek számítanak...azokon pedig ők nagy emberek...tudnak valamit, amit mások nem...legalábbis a fenséges testtartásukból és nagymenő arckifejezésükből ez jön le... Nahát...Tényleg ennyiből áll a világ?

Két idézet az utókor ( és saját magam) számára:

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni..."

és...

"Amit a hernyó világvégének gondol, azt a Bölcs pillangónak nevezi..."

A források lényegtelenek... Bár az elsőt szerintem minden mai fiatal ismeri, a másodikhoz már egy kicsit több kakaó kell... Ennyi telik tőlem a mai napra. Good night!

”Show me kindess, show me beauty, show me thruth”... For heaven's sake! I'm suffocating of the truth you lie, I'm suffocating of the smile you mimick, and I've got enough of the false brightness and beauty of this rotten world and its rotten people...I try to be a shiny mirror, but where to look if I can't see a true reflection? I can't become a sunbeam this way...or...do I not have enough strength? If so, give me strength and will and ... useful tips for the use of my own life, because I've lost them somewhere along the way... :(

Elég jó híreim vannak... Olyan vizsgák, amelyektől nem kicsit paráztam jól sikerültek, mitöbb jobban nem is sikerülhettek volna... 10-est írtam :D Yeah!
Pénteken karaokéztam, ami megintcsak nem volt egy égés... Mitöbb, ha kissé több önbizalmat és nagyképűséget engednék meg magamnak azt is mondhatnám, hogy iszonyat jól énekeltem, és a közönség iszonyat-mód imádta a hangom... De maradjunk csak szerény keretek között és ismerjük el csendben, hogy jó voltam... :D

A hét jelmondata: óhhh, még csak 5 perc és tényleg ülök le tanulni :D Az 5 percből természetesen annak marha nagy többszöröse lesz, de hm... hát az internet nagy úr.
Ma történt egy érdekes eset. Benn vagyunk az egyetem könyvtárjában, hülyéskedek, mondom egy csoporttársamnak, hogy :"te, én ellopok egy könyvet...", -persze totál hülyéskedésből, mégha nem is volt ott senki, azért ilyen komoly bűntettet sosem követnék el... Kár, hogy más annyira ebben nem biztos... Ugyanis...ahogy megfordulok mit látok?Az egyik tanárnő, vagy titkárnő, (? elsőéves vagyok még, nadekérem), meghallotta, amit mondtam és már ott volt a sarkamban, hogy szükség esetén elkobozhassa tőlem az ellopott könyvet. Úristen, hát én szakadtam a röhögéstől...Na most az illető túl sok Tankcsapdát hallgathatott vagy csak ennyire nincs humorérzéke, nem tudom, annyi időm nem volt, hogy ezt leteszteljem, nadeakkoris. Lejöhetett volna neki, hogy csak az agyam megy. Na mindegy... Strange things happen...
Más... Szombaton néztem egy elég "színvonalas" műsort, az egyik szintén színvonalas csatornán... Sikerült is rendesen felhúzzam magam... Kezdem onnan, hogy engem baromira hidegen hagynak a magyarországi sztárok, mivelhogy szerény véleményem szerint kevés olyan hiteles egyéniség van köztük, aki megérdemelné a sztárságot. Dehát manapság már nem azért lesz valakiből sztár, mert fel tud mutatni valamit, mert tehetséges, mert példaértékű a munkássága, élete, stb, hanem azért, mert jól tud pózolni a kamerák előtt, tudja hány fokos szögben kell bedőlnie, hogy jól mutasson a képeken ( hiszen a színvak sztájlisztja megmondta, hogy kell ezt csinálni) mert egy idióta tip-top-ságot erőltet a személyiségére, jól tud nyalni, vigyorogni, stb, stb... Nah, az, hogy ilyen idióta a világ, azt már megszoktam, különösebben nem is érdekel, de arra azért már én is felkapom a fejem, mikor egy igazi, tehetséges, mitöbb tisztességes előadót akarnak lehúzni, amiatt, mert állítólag nincs sztárkinézete... wtf??? Bakker, minden második szavam a b@zdmeg volt, meg annak különböző változatai, mikor ezt a blődséget meghallottam. Mégis mi a jó fenéért lesz valakiből sztár? Hát tényleg csak a külső számít??? Nem számít, hogy valakinek aranyhangja van? Hogy valaki, a hangjával és az éppen szerény, de megnyerő külsejével legyen sztár, és elismert és kedvelt??? Hát ilyen ma már nem lehet??? És akkor feljöttek a nagy, filozófikus kérdések, hogy: de hát "akkóóó hogy lesz belőle befutott sztár", jöttek a röhejes divatszakértők, stylistok, managerek, akiknek semmi, az égvilágon semmi közük az egészhez, csak élősködnek másokon....és próbálták az említett énekest a ruhája, viselkedése alapján felmérni, arra a konklúzióra jutva, hogy belőle, amennyiben nem változtat magán, aligha lesz befutott sztár. Hát ez nekem kicsit sok volt. Mit tudnak ezek az idióták az éneklésről? Kit érdekel, hogy hogy néz ki, hogy hogyan öltözködik, baromira nem érdekes, ameddig hallom a hangját, ameddig énekel, ameddig 'varázsol' a hangjával. És bármely ' igazi celeb'-nek titulált szerencsétlen marionett-bábu vehetne tőle órát a Hogyan legyünk normálisak című tantárgyból...

"Bitches here, bitches there
I see bitches everywhere"

Ezt muszáj volt... Remélem az írója nem haragszik meg, hogy felhasználtam ezt a roppant blődnek hangzó, de mégis zseniálisan igaz, s lényegretörő szösszenetét, amivel tökéletesen egyetértek. A kedves írója, egy Kar'sa nicknévvel rendelkező egyén a tolkien.hu verses fórumáról, akinek amúgy nagy tisztelője vagyok...
És hogy miért idéztem...mert ez remekül lefesti azt, hogy mennyire hányadék ez a világ...
Miért kell fikázni a másikat? Miért tesznek úgy egyesek mintha ők tökéletesek lennének? Azért, mert mindennap mázoljuk a cuki kis pofinkat, simizzük a festett műhajunkat, lehetőleg úgy, hogy közben ne törjön le a zselés műkörmünk, s ennek tetejébe még okosnak is tettetjük magunkat, még nem vagyunk tökéletesek... nem, marhára nem. S nem vagyunk feljogosulva arra, hogy kinevessünk másokat, megbélyegezzünk másokat a külsejük alapján. Miért kell CSAK arra koncentrálni, hogy a másik ember milyen hiányosságban szenved? Közhely, ha azt mondom, hogy előbb mindenki nézzen tükörbe...Közhely és hiábavalóság egyben... Mert az ilyen szerencsétlenek hiába néznek tükörbe, a saját kis rózsaszín-keretes tükrükben magukat sem reálisan látják...
Az egész rohadt vattacukros, mű-szivárványszínű világ rothad, penészedik, erjed belül...

Ezzel a bejegyzéssel nem magam védem. Jelen esetben ugyanis nem én voltam céltáblája az emberi szemétségnek, hanem egy magát sajnos megvédeni nem tudó "ismerősöm". Muszáj volt ezt most kiadnom magamból, mégha ettől nem is változott semmi.