Sokáig éljünk, mi Nők!
De most komolyan... Boldog Nők Napját!
Húh, elég rég nem írtam blog-postot, itt az ideje hát! Nem mintha sok dolog történt volna velem Újév óta, mielőtt bárki meglepődne hadd jelentsem ki: az életem továbbra is egy nagy nihil! Csak néha szükség van arra is, hogy az ember blogpostot írjon, tudassa az emberekkel, hogy még életben van, s elmerengjen életén... Hol is kezdjem hát?
Kezdem ott, hogy még mindig dolgozom, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy : van munkahelyem. Hiszen már majdnem egy hete, hogy nem voltam bent, betegség miatt. Furán jött ez az egész betegség. Hétfőn este még semmi probléma, nyoma sincs a megfázásnak, majd kedd reggelre úgy feldagadt a mandulám meg polipom, hogy köpni- nyelni sem tudtam ( szó szerint) . Később belázasodtam, és hiába szedtem a gyógyszert, nagyon sok időbe tellett míg hatott valamicskét. Azt is mondhatnám, hogy még most sem vagyok olyan állapotomban, hogy dolgozzak, de hát dolgozni muszáj... Erről eszembe jut a Moulin Rouge-ban (tegnap megnéztem kb. 3.-ra) elhangzott mondás:" Szeretni jó, szeretni muszáj!" Ezzel szemben dolgozni nem jó, csak muszáj! :))
Olvasni mostanában annyit olvasok, amennyit a munka melletti szabadidőm ( röhejes annak nevezni) megenged. Jelenleg Sienkiewicztől olvasom a Quo Vadis-t, meglepően jó könyv, kedvet kaptam tőle, hogy olyan könyveket olvassak, amelyeknek szereplői valós alakok, kedvet kaptam az életrajzi regényekhez, de főleg az olyan könyvekhez, amelyek egy bizonyos kor valós arculatát mutatják be, de nemcsak a történelemkönyvből jól ismert eseményeket, háborúkat, politikai helyzeteket, hanem az emberek mindennapi életét, apróságokat, amelyekből tisztán kirajzólodik egy adott korszak színezete, stíilusa, az ahogy abban az időben élni lehetett és élni kellett. Úgy határoztam, hogy miután kiolvastam a Quo Vadis-t folytatom ezt a "korelemzést" a Rózsa nevével, aztán Dickens valamelyik könyvével, s aztán talán egy amerikai regénnyel. Szeretnék a regények segítségével végigvonulni a világ nagyobb korszakain. És ezt nem csak szórakozásnak fogom fel, de az egyetemre való készülésnek, amolyan kötelező előkészületnek is