Nem tudom, hogy bárki is olvassa vagy valaha olvasta a blogom vagy csak magamnak meg a hangoknak beszélek, de ha valaki mégis idemerészkedett annak feltűnhetett, hogy George Martin is gyorsabban halad a Trónok harca könyvek írásával, mint én a blogposztokéval. De azt hiszem mostanra valamennyire sikerült összeszednem magam, ahhoz, hogy újrakezdjem. Mármint az írást.  Az eltűnésem okáról nem szívesen beszélek. Ha szeretnék se feltélten megosztanivaló. Mellesleg semmi különös nem történt mostanában velem, olyasmi legalábbis, amit bárki is is szívesen olvasna, a beteg és abszurd sztorikat kedvelőkön kívül.

De hát a nagyon fontos és súlyos dolgok mind ilyenek, nem lehet róluk beszélni. Mintha a szavak néha tökéletlen eszközei volnának a közlésnek, hazugan és hamisan csengenek. Megtörik általuk az igazság, ahogy a kristályon keresztül megtörik a fény. Na jólvan, leállok még mielőtt átmennék Coelhóba. A lényeg, hogy volt valamiféle törés, vagy inkább törések halmaza az életemben az elmúlt időszakban, de ennek a végtelenül erőltetett és hosszú posztnak végül is csak egyetlen célja lenne. Hogy elmondjam, hogy újra itt vagyok.

Merthogy egyvalami azért mégis történt velem és érdemes is róla beszélni. Mégpedig arról, hogy már több mint egy éve Skóciában élek. Sok időbe került míg megszoktam a terepet, a hangulatot, a rengeteg újdonságot, sokféle fajta bosszúságot. Mert ugye itt sem fenékig Hawaii minden, bőven lehet kivetnivalót találni ebben az országban, a PC elfajulásától kezdve, a kurva szar időjáráson át, a kiábrándítóan szar kajákig...de mégis, élhetőbb, emberibb hely, mint ahonnan jövök.

Szóval régi és új olvasók: I'm back!