Nem vagyok egy optimista, pozitív gondolatokba burkolózó ember. Olyannyira nem, hogy az egyetlen olyan naplóbejegyzésem, ami a jó tulajdonságaimat hivatott ecsetelni (nem beképzeltségből, pusztán csak azért, hogy rossz napokon helyretegye az önbizalmam) stílusosan kilóg a naplómból, külön lapra íródott. Mikor a bejegyzés ötlete megszületett épp nem volt nálam a naplóm így kénytelen voltam a gondolataimat csak egy random füzetbe leírni. Elhatároztam, hogy  ezt a lapot majd beragasztom az aktuális helyre, de mondanom sem kell ez azóta sem történt meg. Viszont okosabb lettem egy párhuzammal, egy eléggé egyértelmű párhuzammal. Az a bejegyzés úgy illik a naplómba, ahogy az önbizalom hozzám. Mindkettő kilóg az életemből, mindkettő megtépázott s mindkettő egyre jobban fakul.