Úgy imádom, amikor valaki, "szemétnek" titulál egy olyan művet, amihez a látszat alapján vajmi kevés olvasói tapasztalat fűzi. Szemétnek titulál egy művet, mely műfajt teremtett egy olyan korszakban, amely nem volt túlságosan elnéző a hasonló kaliberű írásokkal szemben. Egy művet, mely mögött alapos kutató-munka áll, és amelyet éppen ezért ritkán látott kidolgozottság és következetesség jellemez. És ezzel együtt egy olyan nyelvszakértő írót titulál szemétnek, akinek a munkássága nemcsak a filológia területén véghezvitt újítások és újraértelmezések miatt jelentős, hanem az általa megfogalmazott és írásba foglalt eszmék, gondolatok miatt is, melyekkel sok tekintetben megelőzte korát. Próféta-író? Igen, részben. Előre látta a szellemi, lelki, fizikális függőség problémáját. De a múltat is megkísérelte értelmezni. Értelmezhetetlennek tűnő régi szövegekből, nyelvi eszközök és az összehasonlító filológia segítségével teljesen újszerű de összefüggő és logikus koncepciókat sikerült kihoznia, melyeket "szemléltetésképp" sokszor beledolgozott műveibe.

Most nem arról van szó, hogy mániákus vagyok és megszólom azt, aki nem hozzám hasonlóan vélekedik Tolkienről és írásairól. Mindenkinek meglehet az egyedi véleménye, hiszen az ízlések könyvek terén is vegyesek. Bár, jelzem, egy olyan személyt, akinek szlogenje az, hogy "imádok olvasni" (ami magában foglalja azt is, hogy olvasott, kultúrált emberről van szó, aki nézeteit elméletileg ennek megfelelően tudja képviselni, a "nagyvilág" elé tárni) kissé negatívan fest le ez a sarkalatos megállapítás, hogy Tolkien "szenny, szemét". És ha ezt a sommás véleményt ráadásul semmilyen olvasói tapasztalat nélkül alkotja, akkor meg pláne. És még valami: az illető személy máshelyt Coelho-tól idéz (aki ezek szerint számára nem tartozik a szemét kategóriába). Azt hiszem ehhez nem kell kommentár, az illető felszínessége és fonák gondolkodása ennyiből is nyilvánvaló.