Néha elcsodálkozom, hogy az emberek mekkora hülyeségeken tudnak nevetni jóízűen... Mindig kínosan érint, ha egy társaság összes tagja majdhogynem hempereg egy olyan "poénon" (és itt most elnézést kérnék Hofitól, meg az összes humornagyágyútól eme szó illetéktelen használata miatt), amin én a legnagyobb jóindulat mellett is csak épp, hogy mosolyogni tudok. Humorérzékben pedig aligha szenvedek hiányt, szerintem.

Csak hogy egy példát említsek. Az egyik, kolinkban lakó majmocska, aki valószűleg ún. utópubertáskori személyiségzavarában humoristának, stand-up comedysnek képzeli magát, a jómúltkorában egy kisebb szösszenettel állt ki egy kisebb közönség elé, melynek én is tagja voltam. Megszólalásától számított egy percen belül két következtetést sikerült levonnom: Az egoizmus nem áll jól egy humoristának, illetve a trágár szavak, obszcén kifejezések használata nem poénos, önmagában legalábbis semmiképpen sem.
Arra az indító kérdésére, idézem : "Nem tudom ti hogy álltok a buzikkal..." az ördögjeim meglehetősen szúrkapiszkáltak, hogy beköpjem, hogy : "téged szeretünk!", de aztán jobbnak láttam hallgatni. Végkövetkeztetésként csak annyit, hogy szörnyű dolog azt látni, hogy valaki olyasmit művel - ráadásul egész szép summa önelégültséggel - amihez sajnos egy hangyapöcsnyi, nem sok annyi tehetsége sincs.
Nah még leszek!